A veszettséget főleg a húsevő állatok terjesztik marásukkal, harapásukkal. A növényevő állatok és az ember is fertőződhet és meg is betegedhet. A vírus iránti fogékonyság róka, macska, denevér, szarvasmarha, kutya, juh, ló, ember sorrendjében csökken.

Járványtani szempontból kétféle veszettségformát különböztetünk meg. Az urbánus vagy települési veszettségről akkor beszélünk, ha a vírus fő terjesztője az ember lakhelyének közelében élő kutya vagy macska. Sylvaticus vagy erdei veszettségről akkor van szó, ha vírus terjesztésében a vadon élő húsevők (pl. róka) játszanak szerepet. A kutya, macska által terjesztett települési (urbánus) veszettség Magyarországon már nem létezik, a vadon élő hőúsevők által terjesztett erdei (sylvatikus) veszettség azonban még jelen van. Az erdei veszettség megszűntetése folyamatban van, ami a szabadon élő rókák szájon át történő immunizálásával (vakcinázásával) valósul meg. A vírus a beteg állat nyálával jut be a bőr alá marás vagy harapás esetén, és itt az izomsejtben kezd el szaporodni, majd az izom - ideg kapcsolódásokon át jut be a körzeti, vagy perifériás idegekbe. (Meg kell jegyezni, hogy vírus közvetlenül is bejuthat az idegvég, készülékekbe, majd innen az idegpályák mentén képes szaporodni.). A tovább haladási sebessége a marás helyétől központi idegrendszer felé 2-5 mm/h. Ez azért lényeges, hiszen a veszettség lappangási ideje attól függ, hogy a marás hol következett be. Ezért van az, hogy a fej közeli sebzéseknél a betegség lappangási ideje rövidebb, mint a lábak sérüléseinél.

Az állatoknál általában 2-8 hét a lappangási idő. A veszettség kimenetele azért halálos, mert a vírus a gazdaszervezet idegpályái mentén szaporodik rendszerint anélkül, hogy hatásos immunválaszra késztetné azt. A legfontosabb tünet a viselkedés (magatartás) megváltozása. Róka esetében ez azt jelenti, hogy az állat „megszelidül”, meg lehet simogatni, nappal is bemegy a városba, ami természetellenes magatartás. A betegség tipikus tünetei kutyánál és macskánál a fokozott ingerlékenység, a támadó magatartás, bénulások főleg az állkapocs és szemmozgató izmokban és emiatt lógó állkapocs, nyálzás és kancsalság figyelhető meg. Létezik a veszettségnek egy csendes formája is (kutyánál), amikor a betegség a kezdeti levertség után ingerlékenység nélkül megy át bénulásba. Macskánál szinte mindig dühöngő (támadó) veszettség fordul elő.

Embereknél a veszettség lappangási ideje 2 hét – 3 hónap (átlagosan 6 hét). A kezdeti tünetek fejfájás, fádalom a marás helyén, fokozatosan súlyosbodó rosszullét, Majd ezt nyálzás, nyugtalanság, görcsök és dühöngő rohamok követik. A görcsös állapot bénulásba megy át, és ez következetesen halállal végződik. Az ember marásos baleseteinél azonnal orvoshoz kell fordulni, aki az alapos kór előzmény ismeretének birtokában a megfelelő intézkedéseket megteszi, és a sebet ellátja.

A betegség megelőzése érdekében az ebek évenkénti veszettség elleni oltása KÖTELEZŐ! A 41-97. FM rendelet leírja, hogy minden három hónapos kort betöltött ebet a gazda saját költségére be kell oltatnia veszettség ellen. A macskák veszettség elleni oltása nem kötelező, de AJÁNLOTT! Ez azt jelenti, hogy azokat a cicákat, akiket telekre vagy Budapest külső kerületeibe viszik és a házból ki is engedik, a fertőződés megelőzése céljából oltassák be veszettség ellen is.