Ezek a fogkövek a fogak felületén elhelyezkedő szilárd, a fog anyagával szervesen össze nem függő képletek. A fogkő – a foglepedékhez hasonlóan – azokon a fogakon jelentkezik inkább, melyeknek öntisztulása hiányos. Keletkezését kutyán és macskán elősegíti a pépes, rágást nem igénylő ételek és a sok édesség etetése. Főleg azokon a fogakon figyelhető meg, ahol a nyálmirigyek kivezető csöve közel helyeződik. A fogkő anyagát zömében a nyálból kicsapódó szervetlen vegyületek, foszforsavas és szénsavas mész adják, amelyekhez szerves anyagok, takarmányrészek, elhalt hámsejtek, mucin, baktériumok is keverednek. A fogkő színét rendszerint a baktériumok anyagcsere-termékei vagy a szerves vegyületek bomlástermékei adják. A fogkő keménységét a szervetlen és a szerves anyagok aránya határozza meg. A főleg szervetlen anyagokból álló sötét fogkövek kemények, a sok szerves anyagot tartalmazók világosak, puhák, morzsalékonyak. Kutyáknál és macskáknál mindegyik fajtánál találkozunk ezzel a betegséggel. Először főleg a szemfogakon, majd a metsző-, és az elő zápfogakon mutatkozik, de végül valamennyi fogon kialakulhat.

A fogkő kezdetben kis területen, rendszerint az íny mellett, a fog nyakán szegély formájában képződik, majd növekedve az egész fogat, sőt fogcsoportot is beboríthatja. A fogkő az ínyen gyulladást, fekélyt hoz létre, az íny sorvasztása révén, pedig benyomulhat az íny alá, és így ráterjedhet még a foggyökérre is (subgingivalis fogkő). Ezek a fogkövek sárgásbarna-fekete színű vékony réteg formájában szilárdan tapadnak a fog felületéhez. Az ilyen fogkő eltávolítása után a fog „látszólag” hosszabb lesz, és a fog gyökere is előtűnik. A fogkő jelenléte az ínygyulladást tovább súlyosbítva végül is a fog tartókészülékének sorvadásához, paradontosishoz vezet.

A pofa és az ajak nyálkahártyájának különösen a fogkövekkel érintkező területén fekélyes szájgyulladás alakulhat ki. A bántalmat erős szájszag kíséri, a kialakult gyulladás miatt az állat nem szívesen eszik.

Az előzőekből már megállapítható, hogy a fogkövesség kezdetben ártalmatlan ugyan, később azonban súlyos, az egész fogazat épségét veszélyeztető elváltozás. Ezért tehát kutyánál és macskánál is a fokköveket már kezdeti stádiumban rendszeresen el kell távolítani. Ez állatorvosi, nem pedig kozmetikai beavatkozás. Amennyiben csak foglepedék képződött, úgy azt egy gézcsíkkal le tudjuk dörzsölni. A fogra rakódott fogköveket az erre a célra használatos eszközzel – depurátorral – távolítjuk el. A fogkő eltávolítása történhet mechanikus vagy ultrahangos depurátorral. A kisállat-praxisban lehetőleg bódítani kell a betegeket, hiszen az ultrahangos készülék magas frekvenciájú hangját és a szájban történő beavatkozást az állatok éber állapotban nem képesek elviselni. Amennyiben nyugodt állatról van szó, a bódítás nem szükséges (sok gazdi veszélyesnek tartja a bódítást, bár azt tudni kell, hogy sokkal veszélyesebb az, ha az állatot lefogják, és az ijedtségtől „besokkol”). A fogíny alatti fogkő a már meglazult fogat gyakran elég jól rögzíti a fogmederben, így eltávolítása után a fog kimozdul, sőt kiesik a helyéről. Ha már ilyen előrehaladott esettel állunk szemben, a meglazult fogat feltétlenül el kell távolítani, és a megfelelő kezelésben kell részesíteni betegünket. Az állatorvos ilyen esetekben antibiotikus kiegészítő gyógykezelést és ecsetelést ír elő (olyan gyógyszert ír fel, mely a szájüregben választódik ki a legmagasabb koncentrációban).

A fogkövesség megelőzése érdekében a következőket tudom tanácsolni.

Kutyánknak legyen egy fogkeféje és egy kutya-fogpasztája, mellyel naponta mossuk a fogát. Vannak olyan eleségek, illetve jutalomfalatok, melyek rágásával a fogkövesség kialakulását megelőzhetjük. Ezeket célszerű állatpatikákban a patikus javaslatára megvásárolni.