A fenti elnevezés komolyan hangzik és sajnos nagyon is az. Ez egy olyan betegség, amelyet először beagle kutyáknál diagnosztizálták (erről kapta a nevét, de előfordult már boxereknél, és bernáthegyi kutyáknál is). A BPS egy olyan betegség, amely folyamatos csontfájdalommal jár (elég erős). A kezdeti tűnetek láz, nyakmerevség, sántítás, étvágytalanság, kedvtelenség, nehezen nyitja ki a száját. Általában 4-10 hónapos kutyáknál jelentkezik, de nem ritka idősebb korban sem. A betegség csak szteroidos gyógyszeres kezeléssel gyógyítható, és az esetek többségében hosszú időt vesz igénybe a gyógyulás, ami nem teljes értékű, mivel a gyógyszert nem lehet mellőzni. A szteroidoktól a kutya többet ihat, és előfordul, hogy vizelet visszatartási problémái adódnak.

A cikk apropója az, hogy kisebbik kutyánk, Gaston a frászt hozta ránk, és még most sem lehetünk nyugodtak, mert még egy hetet kell várnunk és csak utána lehetünk biztos abban, hogy nem BPS-ben szenved. Egyik napról a másikra, melankólukus hangulata lett, alig evett, és csak állt egy helyben, bambán nézve maga elé. A többi kutya közelségére azonnal vonyított, és ha felemeltem, akkor is. A végén annyira rosszul volt, hogy ha már fel kellett állnia fekvésből iszonyú fájdalmai voltak, és rettentően nyüszített. Elszaladtam vele dokihoz, ahol először nem vették észre a problémát a hasára gyanakodtak. Kapott két szurit, amire azt mondták, hogy rohamosan javítani fogja az állapotát. Amikor másnap még rosszabbul lett, gyanakodni kezdtem, és már kétségbeesve hívtam az orvost, hogy még rosszabbul van a kutya. Elküldött egy ultrahangra, hátha bélelzáródása van. Kocsiba be száguldás az ultrahangos vizsgálatra. Megnézték, de már ott is furcsán néztek rá, hogy miért sír, amikor még csak a pociját borotválták. A doki megnézte, azt mondta nincs idegen test a beleibe, szóval valami más a baja. Ekkor megnézte a csonjait és kutyus azonnal visított. Azt mondta, hogy ez csonthártya gyulladás. Megis röntgenezték a biztonság kedvéért, de ők se találtak semmi. A házi dokinkhoz már az új info birtokába mentünk vissza, aki megerősített a diagnózist. De sajnos felvetett egy másik lehetőséget is a BPS-t. Nem örültünk neki egyáltalán. Kapott két oltást, azóta jobban van, de ha csak egy picit is berreg, vagy nem csóválja a farkát, már frászba vagyunk, hogy vissza jött a betegség, és akkor mind kétséget kizáróan BPS-e van. Most még egy hétig izgulhatunk, de ha rendbe jön akkor, megnyugodhatunk, hogy a sok vitamin okozta a csonthártya gyulladást, és nem BPS.