Vacak immáron 9 hónapos. Elérte azt a kort, amikor kezdi próbálgatni az erejét. Nemcsak Gaston-on, hanem a suliban is. Most középfokra járunk, és egyre gyakrabbak a verekedések, amiket egyébként utcán eszébe sem jutna tenni. Mivel zárt térben vannak, és néhány órán keresztül kénytelenek együtt lenni, próbálják elrendezni egymás között a rangsort a kutyusok. Egy nagyon ellenszenves kutya már az első napokban rámászott Vacakra, akinek persze több se kellett, azonnal védte magát. Azóta rendszeresen összekapnak, és én már sem erővel sem torokkal nem bírom a megpróbáltatásokat. Mit lehet ilyenkor tenni? Először is ha verekedik a kutyánk semmiképpen se próbáljuk a másik kutyát leszedni róla, inkább a miénk combját próbáljuk elkapni, és felemelni, majd elfordítani a másik kutyától. Ez a póz nagyon kényelmetlen számukra, így elengedik egymást. Vigyük a kutyát minél távolabb a másiktól és ha lehet néhányszor szidjuk meg. Soha ne öleljük át a kutyánkat még ha aggódunk is érte, mert ez számára azt jelenti, hogy "jól van, ügyes vagy". Ez azonban nem méltó viselkedés. Kicsit hagyjuk lenyugodni a kutyát, és ha esetleg látjuk, hogy sántít, vagy odakap valamilyéhez, akkor elvonulva vizsgáljuk meg. A hétvégén egy igen sajnálatos esetnek voltam részese kutyámmal Vacakkal. Összekapott az említett kutyával, immáron sokadik alkalommal. Szétszedtem őket, mint mindig. Ezután azonban ahelyett, hogy lenyugodott volna elkezdett rám morogni. Ezt semmiképpen sem szabad hagyni, hiszen ez méltatlan viselkedés egy falka vezérrel szemben, aki jelen esetben én lennék. Miután rákiabáltam, folytatta a morgást. Ezután az összes gazdi, aki ott volt velem az élen elkezdtük üldözni a kutyát lefelé a pályáról, mintegy jelezve, hogy kitagadjuk a falkából, méltatlan viselkedéséért. Miután Vacak a falkán kívül került, folyamatosan próbálkozott vissza jutni oda, ahonnan persze mindig kizavartuk. Ez a kutya számára egy igen stresszes helyzet, így ezt csak kiképző felügyelete mellett javaslom, egyénileg nem. Mivel kutyám éppen elzavarás alatt állt, nekem tovább kellett folytatnom a kiképzők utasításait, kutya nélkül. Vicces volt. Egy idő után, azonban vissza kellett engedni a kutyát, hogy feloldjuk a büntetést. Így behívtam Vacakot, de amolyan, "na gyere öreg" laza stílusban, nehogy azt higgye, hogy semmi baj...Ekkor azonban különös dolog történt, Vacak nem akart bejönni. Ott állt az ajtóban, és csak nézett rám, de megsem mozdult. Egy másik kiképzőnek kellett kicsit fenékbe billentenie, hogy elinduljon felém. Ezért is írtam, hogy kiképző nélkül inkább ezt ne alkalmazzuk. Bejött, de nem tűnt túlságosan megrendültnek, sőt. Vígan szaladt oda más kutyákhoz. Haza felé az autóban végig az járt a fejembe, hogy hol rontottam el. A kiképzők szerint jól bánok a kutyával, otthon sincs vele semmi gond. Akkor mégis miért történt mindez? Hiába alkalmazom, vagy rosszul azokat a szabályokat, amik megerősítik a falkavezérségemet? Vagy máshol hibáztam? Túlságosan elnéző voltam vele, vagy túl sokat foglalkozom vele? Egyszerűen nem jöttem rá. Némiképpen nyugtat, hogy az egyik kiképző lány, miután megkérdezte, mennyi idős Vacak, azt mondta: "áh érik a gyerek". Talán igaza van...ilyenkor bánom, hogy a kutyák nem tudnak beszélni, mert akkor elmondhatná, hogy mit akart nekem jelezni, azzal, hogy rámmorgott miután kiszedtem egy verekedésből. Talán azt, hogy hagyjál megvédem magam?! Vagy, hogy te is kaphatsz ha kérsz? Este persze jött békülni, de mivel nem tudtam, mit tegyek egyszerűen figyelmen kívül hagytam a próbálkozásait. Talán ez volt a legjobb, amit tehettem. Ki tudja! Csak javasolni tudom, hogy nagyon figyeljetek oda a kutyáitok jelbeszédére.