Akárki akármit mond szerintem a kutyák aggresszivitásáért egyedül a gazdi tehető felelőssé. Legyen az kis, közepes vagy nagy kutya tulajdonos, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy nincsenek egyedül. Sokszor találkozom olyan emberekkel, akik egyszerűen rettegnek oda engedni a kutyáikat a mieinkhez. Pedig hát nem egy vérengző fenevadak. És ebből a kutya mit fog leszűrni: " hú a gazdi ideges a kutyáktól, félt tőlük, akkor én is félek, és ha én támadok előbb, akkor megvédhetem magam"! Szerintem a világ legrosszabb döntése, hogy kutyáinkat nem engedjük oda másik kutyákhoz. Azt még megértem, ha az állat beteg, vagy éppen tüzel és azért nem akarják, de hogy azért ne engedjük oda, mert félünk, nevetséges. Én is sokszor féltem a kutyáinkat, de azért ők sem hülyék, ha érzik, hogy nincs keresnivalójuk a másik kutyánál, akkor egyszerűen faképnél hagyják. Kölyökkorban még azért nehezebb, mert kajlák, és hát a játék mindenek felett, de az én kutyámat is harapta már pofin más kutya és az ijedtségen túl nem lett baja. Mi mindig oda engedjük a kutyáinkat másokhoz (természetesen ha megkérnek minket, hogy ne tegyük, akkor nem tesszük, és a kóbor kutyához is csak a betegségek miatt nem szívesen, illetve a veszettség miatt). Véleményem szerint a kutya pontosan érzi a félelmünket, a másik kutyától (persze csak sajátunk épségéért aggódunk), és ezt ők nem szívesen veszik, hiszen mi vagyunk a gazdik. Vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani (falkavezérség átvétel és megtartás), és ha a kutya tudja, hogy hol a helye szerintem nem lehet gond. És igen is minden kutyának suliba kellene járnia, nem azért, hogy tudja az ül, fekszik, és lábhoz unalmasságig ismételt frázisokat, hanem hogy sok kutya megtanuljon együtt élni, és élni hagyni egymást. És nem utolsó sorban, hogy a gazdi megtanulja, hogyan kell bánni saját kutyájával és más kutyákkal is.