Sajnos baleset érte szeretett kutyusunkat, amikor úgy gondolta, hogy jó ötlet egy teli pezsgős üveggel játszani. Az üveg felsértette a szemét, így meg kellett műteni. Az orvos azt mondta, hogy rendbe fog jönni, és látni is fog vele, talán kicsit rosszabbul mint azelőtt...Sajnos ebből kifolyólag kellett megtapasztalnom, hogy milyen szörnyű is tud lenni egy kórház vagy orvos. Mivel úgy szeretem Vacakot mintha a gyermekem volna, azonnal autóba pattantam és hát nem volt tojáshéj a gázpedálom alatt...szóval nagyon siettem vele a sürgősségire, hogy minél előbb kezelhessék a sebét illetve hogy kiderüljön miért nem nyitja ki a szemét. Szegényke nagyon rosszul volt (én nem különben). A kocsiból kivéve szinte minden reggelije kijött, ami csak fokozta ijedtségemet (hisztérikus sírás). Mikor beértem a kórházba, melyet nem kívánok megnevezni, mert lehet hogy csak nekem vannak rossz tapasztalataim vele kapcsolatban, a recepciós kérdőn nézett rám, mint borjú arra a bizonyos új kapura. Mikor látta nagy a baj, hajlandó volt felvenni a telefont. Bementem az egyes kezelőbe, ahol a doki már várt. A kutya további reggeli adagot dobott az asztalra, mire az orvos nem tetszését nyilvánította ki. A java csak ezután következett. Mivel a ruhám számos helyen a kiadott reggeli nyomait viselte, az orvos a kutya helyett velem kezdett foglalkozni, mire mondtam hogy hagyja nem számít. Miután lefogadta velem a kutyát elkezdte a tűt (melyen keresztül infúziót kívánt adni) "beszúrni" a kutyába. Legalább 6szor próbálta és nem ment, utána másik lábon de az sem sikerült. Ezután elaltatta a kutyát, aki már több sebből vérzett, pedig mikor oda vittem még semmi baja nem volt a lábának. Ezután bejött egy nem túl szimpatikus nővér, akit megkért a doki hogy csukja be az ajtót mert a kutyát zavarja a többi állat jelenléte, erre ő flegmán közölte, hogy meleg van...Ekkor eldurrant az agyam, és legszívesebben felkaptam volna a kutyát és irány máshova. Miután beleerőltette a kanült a kutya lábába, megvizsgálta a szemét, és nem sok jót ígért nekem, felírt egy címet hogy ide azonnal vigyel el a kutyát ott még tudnak segíteni rajta...Tiszta pánikban voltam, felkaptam a kutyát és mentem a recepcióhoz, hogy fizessek a "kínzásért". A nő éppen valami "nagyon fontos" telefonbeszélgetést folytatott, olyan átéléssel, hogy azt se vette észre hogy egy félholt kutyával a kezemben, reszketve állok előtte...Legszívesebben megütöttem volna...Szerencsére a másik helyen már sokkal jobb volt minden, kedves orvosok, nővérek, és bíztató fejlemények, a kutyust megműtötték, és kapott gyógyszereket is. Most már csak várunk és reméljük, hogy minden jóra fordul és meggyógyul Vacak hogy újra lehessen vele nagyokat sétálni...Már nagyon várom!!